Elrajtolt az új tanév, mindenki visszatért a hőn szeretett oktatási intézményébe, vagy éppen először lépett be a kapuján. Az első hetek után a következő kérdés általában az szokott lenni: mit sportoljon a gyerek?

Abban a legtöbben egyetértünk, hogy egészséges és hasznos dolog a rendszeres sport minden életkorban, és hogy a mozgás szeretetét legjobb már az általános iskolások mindennapjaiba belecsempészni. Ahány gyerek, annyiféle érdeklődés, tehetség, annyi út, amin el lehet indulni. Vannak persze olcsóbb sportok, melyekhez eleinte szinte alig kell valamilyen felszerelés, és vannak olyanok, melyek űzése zsebbenyúlós téma, de ez persze attól is függ, hogy hobbi, vagy professzionális szintre törekszik valaki. Már heti egy alkalom a lovardában is kicserélhet valakit. Lássuk, mit adhat a lovaglás?

1. Javítja a koncentrációt

A lovaglás sokkal összetettebb dolog annál, amilyennek kívülről látszik. Viszonylag sok dologra kell egyszerre odafigyelni, mely kezdetben nehézséget okozhat, de rendszeres gyakorlással kiváló fejlesztő hatása van például a koncentrációs képességre. Látványos fejlődést lehet vele elérni, és nem csak egészséges egyéneknél. Sajnos egyre több a figyelemzavarral küzdő gyerek. Erre a problémára is alternatív megoldást jelenthet a lovaglás, vagy indokolt esetben - megfelelően szakképzett terapeutával - a lovasterápia. 

2. Fejleszti a koordinációs képességeket

A ló mozgásának követése, és a vele együtt végzett feladatok kiválóan fejlesztik az egyensúly- és ritmusérzéket, valamint a különböző mozgások egymástól független kivitelezését. Ezek mind jótékony hatással vannak az idegrendszerre, mely akár más sportok gyakorlása során, vagy az iskolában is előnyt jelenthet.

3. Oldja a mindennapos stresszt

Az állatok jelenléte, a természetközeli helyszín és a csend kiválóan alkalmas arra, hogy megnyugtasson egy feszültséggel és teljesítménykényszerrel teli nap után. Szinte észrevétlenül végbemenő folyamatról van szó, az eredmény pedig kellemes fáradtság, nyugodtabb közérzet, mélyebb alvás, egészséges étvágy, és hogy a gyerek alig várja, hogy újra mehessen lovagolni. Amikor pedig már otthon is a lovakról és a lovaglásról beszél, biztosak lehetünk benne, hogy szenvedélyévé vált. 

 4. Határozottságra tanít

A ló, vagy póni, mérettől függően 300-600 kg. Sokan kifejezetten tartanak tőlük, akár felnőttként is, pusztán a méretük miatt. Emellett menekülő csordaállatok, ők akkor érzik jól magukat, ha valakit, egy vezetőt követhetnek, aki a természetben a vezérkanca, de a ló-ember kapcsolatban minden esetben az az ember, aki a lóval éppen foglalkozik. Gyerekként is, és igazából bármilyen életkorban, a lóval való napi munka, mely magában foglalja az ápolást, szerszámozást, lovaglást, és az azt követő teendőket, határozott viselkedést követel meg. Bizonyos értelemben a lovak is olyanok, mint a gyerekek: pontosan tudják, hogy kivel mit lehet megtenni, és kivel mit nem. Nem véletlenül jöttek divatba az úgynevezett lóval asszisztált vezetői tréningek cégek részére. A ló által lovastudás nélkül is lehet határozottságot tanulni ebben a formában. 

5. Önbizalmat és önállóságot ad

A fenti okokból kifolyólag, ha valaki megtanul határozottan és asszertíven viselkedni a lovak társaságában, valamint elsajátítja a lovakkal való munkához szükséges legapróbb dolgokat is, az már nagyfokú önállóságra vall, amely végső soron az önbizalom fejlődését is magával hozza.  

A lovaglás sokkal többet ad hozzá a gyerekek testi és lelki fejlődéséhez, mint amennyibe kerül

6. Felelősségre nevel

A lóval, mint másik élőlénnyel való munka felelősség. Bármilyen rendellenességet a lovasnak kell észrevenni a lovon még munka előtt, és ha a ló sérült, vagy beteg, akkor bizony az ápolása is valakinek a feladata. A lovaglás mellett az elméleti, és a lovakkal kapcsolatos, lovagláson kívüli gyakorlati ismeretek megszerzése is fontos feladat, melyekre nem kell a nyári lovastáborokig várni. Azok a jó lovardák, ahol nem csak felültetik a gyereket a ló hátára, hanem bevonják őket a lovak ápolásába, nyergelésébe, és természetesen az óra sem ott ér véget, hogy a gyerek "egészkor" leszáll a megizzadt lóról és a kantárszárat valakinek a kezébe nyomja, hanem szépen lesétáltatja a kedvencét, majd leszereli, és elpakol mindent, tisztán hagyva maga után a pályát, patamosót, és az összes felszerelést, hiszen ez hozzá tartozik ahhoz, amit tágabb értelemben lovaglásnak nevezünk. 

7. Kitartás és alázat tanulható általa

Hasonlóan a többi sporthoz, a lovaglás elsajátítása során is vannak jobb, és nehezebb időszakok. Van olyan, hogy valami egyszerűen nem sikerül, nem úgy sikerül, vannak kudarcélmények, melyeket meg kell tanulni kezelni, ahogy azt is, hogy a lovaglás bizony rendszerességet kíván. Igen, vannak szeles, hideg, esős napok, amikor mindenkinek megfodul a fejében, hogy jobb lenne inkább bekuckózni és kihagyni az edzést, és az az igazi kihívás, mikor valaki az ilyen napokon is becsülettel kimegy a lovargába és ellátja, valamint lelovagolja a rá bízott lovat. Amellett, hogy egészségügyi vonzata is lehet annak, ha elmarad, a ló, ha istállóban tartják, akkor szinte egész nap erre az egy-másfél órára vár.

8. Ellenállóbbá tesz

Mivel szabad levegőn végzett sporttevékenység, mely rákényszerít, hogy télen-nyáron kimozduljunk, egy idő után észrevehetően erősebb lesz tőle az immunrendszer. Nem dönt le olyan könnyen a lábunkról az aktuálisan keringő baci vagy vírustörzs, és az állóképességünk is jobb lesz mint azoké, akik csak a tesiórákat próbálják valahogy túlélni. Rossz hír viszont, hogy kisgyerekes szülőként nem kellemes a pálya szélén vacogni egész télen, de azért a mosolyért mindenképpen megéri.

9. Szebb lesz tőle a testtartás

Mivel a lovaglás során nagyon sok jelzést a testsúlyunk, derekunk által közvetítünk a ló felé, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a testtartásunk közben. Törekedni kell rá, hogy egyenes legyen a hát, és minden, amire sokáig tudatosan odafigyelünk, az fejlődik. Egy idő után ló nélkül is látványos lesz az eredmény.

10. Teljesen kikapcsol

Különösen azoknak ajánlott, akik "agyalósak", akiknek folyton elkalandozik a figyelme, mert lovaglás közben annyi mindenre kell egyszerre odafigyelni, hogy ez furcsamód visszaránt a jelen pillanatba, és már ennyi elég ahhoz, hogy az agyunk automata ámokfutása megszűnjön, és óra végére úgy érezzük, teljesen feltöltődtünk.