Egy találkozás a lóval a legjobb, ami történhet az ember elétében.


A ló egy csodaállat, és sokat tud. Minden gyermeknek kellene lovon ülni” – vallja Halmai Anikó lovasoktató,  lóval asszisztált és mentális tréner, pontosabban mentor, aki közvetít az ember és a ló között. A Bellandor Lovasközpont házigazdájával a pátyi általános iskola tízéves lovaskultúra oktatása kapcsán beszélgettünk nemcsak a lovakról.

„Az iskolai lovaskultúra oktatás nagy lendülettel, de mégis nehezen indult, mert a gyerekek fele az első tanévben lemorzsolódott. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy féltek a lótól, s megijedtek és kiléptek a programból. Úgy gondoltam, hogy akkor először az alapokon kell fordítani, vagyis meg kell barátkoztatni a gyerekeket a lovakkal. Egy hónapig rengeteg játékot játszottunk a lovakkal, s csak utána ültek lóra, amikor már nem féltek az állatoktól. S ma már szinte nincs is lemorzsolódás.”- meséli a kezdetekről Anikó, akinek egyéni tanítványai is sokan vannak, főleg a kamaszokkal szeret foglalkozni. „Különösen a lányok változnak gyorsan, megtanulnak mosolyogni. Mert a ló megnyitja az érzelmi csatornákat. A gyerekek is rengeteg stressznek vannak kitéve nap mint nap, sok az elvárás, a változás, s mindezek feldolgozásához pedig alig kapnak segítséget. A környezet nem nyitott, ezért sokszor nem is merik elmondani a problémáikat, de a ló megérzi, mert a ló az embert tükrözi.


TOCHER BELLA MIT NEBRASKA 

2022


SOHN AARON MIT SEBAJ

2016


Családtag "Bessie"

Családtag "Winnie Pooh"



A ló egy csodaállat, és sokat tud. Minden gyermeknek kellene lovon ülni” – vallja Halmai Anikó lovasoktató,  lóval asszisztált és mentális tréner, pontosabban mentor, aki közvetít az ember és a ló között. A Bellandor Lovasközpont házigazdájával a pátyi általános iskola tízéves lovaskultúra oktatása kapcsán beszélgettünk nemcsak a lovakról.

„Az iskolai lovaskultúra oktatás nagy lendülettel, de mégis nehezen indult, mert a  ló egy csodaállat, és sokat tud. Minden gyermeknek kellene lovon ülni”

Anikó a felnőttek oktatását is hasonlóan végzi. Megtudtuk tőle, hogy az oktatásban a felnőttek is a talajon kezdenek kapcsolatot építeni a lóval, csak utána ülnek föl rá. Ha pedig felső vezetőknek tartok tréninget, akkor ők egyáltalán nem lovagolnak, hanem interakcióba lépnek a lóval. A lovas coaching, illetve lóval asszisztált tréning lényege a non-verbális, azaz a szavak nélküli vagy szavakon túli kommunikáció, ami egyetemes és fejleszthető. És ebben az interakcióban (gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt) a ló igénybe veszi a teljes jelenlétet, oda kell figyelni a lóra, önmagára, az egyenértékű kommunikációra, a maximális jelenlétre. A ló kommunikáció ugyanis sokkal több, mint a lovaglással való kommunikáció.

Halmai Anikó 15 éve oktat, 30 éve lovagol. A lóhoz kötődése egészen kicsi korára megy vissza. „A berlini állatkertben már négyévesen megcsodáltam a szürke pónit, s évente egyszer kikunyeráltam, hogy felülhessek rá. De az NDK-ban, ahol éltem, se pénz, se lehetőség nem volt rá, hogy lovak közelébe kerüljek.” Anikónak majd sok-sok év múltán, Magyarországon lett saját lova, amit hét évig keresett. „Legalább ötszáz lovat megnéztem, míg 1997-ben a Pilisben egy kis istállóban rám nézett Tűzfény, ……..ló, amit kis baleset ért, s így a versenypálya helyett velem jött 21 évre, s rengeteget segített nekem.” - feledkezik emlékeibe Anikó, s hozzáteszi, hogy Tűzfény történetét férje, Andor Ákos egy kis novellában megörökítette.  

A fiatal nő saját története Tűzfény sorsával összekapcsolódva vett fordulatot. Anikó ugyanis ekkor már Magyarországon élt, 1990-ben, húszévesen jött át teljesen egyedül, nyelvtudás nélkül. „ Édesanyám német, édesapám magyar állampolgár, a Berlini Filharmonikusok koncertmestere volt, hegedűművész. A szüleim ekkor már elváltak. Édesanyám azt mondta, hogy menjek Magyarországra, mert az NDK-ban tíz-húsz évig nem lesz semmi. Először 14 éves koromban kaptam egy ajándék utazást Magyarországra, s amikor a Keleti pályaudvaron kiléptem a vonatból, azt mondtam, „na, ide fogok költözni”. Aztán munkát is kapott, egy német nyelvű hetilap, a Neue Zeitung föszerkesztö segitségével. Akkor a Friedrich Ebert Alapítvány éppen megkezdte a tevékényégét Magyarországon és szerencsém volt ott egy biztos állást megtalálni. Itt rengeteget tanultam. Párhuzamosan lehetöséget kaptam leeritségizni a munka mellett , s 23 évesen leérettségiztem magyarul. 1995-től pedig német szakra jártam az ELTE-re. 

1994 ban alapitottam egy Kiadó és majusban  a Pester Lloyd probaszámot adtunk ki. Olyan sikerrel, hogy onnantol kezdve 15 éven kereszül hetilapként kiadtam ezt az hagyományos újságot.   

Pedig nehéz időszakot éltem meg ekkoriban, keveset tudtam hazautazni, s amúgy sem volt felhőtlen viszonyom az édesanyámmal. Állandó megfelelési kényszerben éltem, hihetetlenül féltem, ha hibázok, kirúgnak, s összedől a világ. Ezen segített sokat Tűzfény! A lótól megtanultam például azt, hogyan lehetek nyitott, egyenes a tárgyalásban. Sikeres üzletkötő lettem, s többségi tulajdonos a lapnál, ami óriási felelősséggel járt, de megtapasztaltam, hogy meg tudom oldani a helyzeteket, van kitartásom, türelmem... A siker nem is maradt el. Mire az internet elterjedt, már 110 milliós forgalmat bonyolítottunk, s 7-8 ezer előfizetőnk volt. Mindentől független lap volt, de a világgazdasági válságot nem élte túl, 2009-ben megszűnt. De én még előtte, 2008-ban kiszálltam a cégtől.”  

Közben társra is talált Anikó, s 2007-ben összeházasodtak Andor Ákossal, két gyermekük született. „A lányunk azt tervezi, hogy a nyomdokainkba lép, s átveszi a lovasközpontot, remekül lovagol, oktat, és nagyon szeretik őt a gyerekek. A fiúnk most nem érdeklődik a lovak iránt, de nem is erőszakoskodunk vele. Arra viszont megtanítottuk mindegyiküket, hogy érték van minden mögött, tenni kell a dolgokért. Például sose kapnak zsebpénzt, hanem megvan a feladatuk, amiért jár fizetség.  Azt is tudják, hogy velük kapcsolatban mindig közösen döntünk, s ez biztonságot ad számukra. Mert ahogy a ló, úgy a gyermek is a biztonságot keresi, amit a családban talál meg (a ló pedig a csordában).”

Pátyra három éve költöztek, addig csak a lovarda, illetve lovasközpont működött itt, amit jó pár éve Ákos vállalkozásának eladása után kezdtek kiépíteni. „Eredetileg csak egy lovas udvart akartunk építeni, s egy évig keresgéltünk területet, mígnem egyszer Ákos elhozott ide, a jegenyesor mellé. Megtetszett nekem is, s azt mondtam, ha német tervezőt hívunk, akkor építhetünk ide egy lovardát.” Ez így is lett, elkészült egy 24 boxos istállójuk, amiben jelenleg 18 ló lakik. Idővel aztán Anikó a lótenyésztésbe is belefogott, Morgen Horse fajtát tenyésztenek. Ez az egyetlen fajta, amelyiknél főnökként együtt kell működni a lóval, s nem lehet erőszakot gyakorolni rajta. Ezek a kisméretű lovak kiválóan alkalmasak gyerekek oktatására. Mint mondja, a komplexum fenntartása nem kis összeg. „Egy ló havi tartása átlagban 200 ezer forint.  Az első néhány évben igen szűkösen éltünk, pályázatot sose nyertünk. Ugyanakkor igyekeztünk mindig újabb feladatokat felvállalni. Legutóbb kapcsolódtunk a munkalovaglás versenyhez, ahol azt nézik, hogy a feladatot milyen precízen hajtja végre a ló és lovas. Ez való az amatőr lovasoknak, itt megjelenhet a versenyszellem, de nem a ló rovására, s jól illeszkedik a tanításunkhoz is, hiszen a célunk, hogy akik nálunk tanulnak a lóval való társi viszonyt sajátítsák el. Vagyis ne feladatot hajtsanak végre a lóval, hanem kapcsolatot teremtsenek vele, mert ha erre törekednek, a feladat is megvan. A másikra való figyelést tanítjuk, ami minden emberi kapcsolat alapja.”